Oscar Wilde: REQUIESCAT*

Halkan járj, közel van,

Hóban alszik,

Légy finom szavadban:

Hallgatózik.

Aranyló hajába

Rőt rozsda bújt,

Tiszta ifjúsága

Már porba hullt.

Mint a hó, oly fehér,

S tudja vagy sem:

Asszony volt rég, s ezért

Nő édesen.

Koporsó, súlyos kő

Fekszik mellén,

Szívem úgy fáj… és ő

Pihen békén.

Nem figyel álmában

Semmi versre…

Életem ide van

Eltemetve.

*(Ima a holtak lelkének nyugalmáért)

REQUIESCAT

TREAD lightly, she is near

Under the snow,

Speak gently, she can hear

The daisies grow.

All her bright golden hair

Tarnished with rust,

She that was young and fair

Fallen to dust.

Lily-like, white as snow,

She hardly knew

She was a woman, so

Sweetly she grew.

Coffin-board, heavy stone,

Lie on her breast,

I vex my heart alone,

She is at rest.

Peace, peace, she cannot hear

Lyre or sonnet,

All my life's buried here,

Heap earth upon it.