Az �n szemetesl�d�m

Imm�r hatodik �ve �lek itt,
s m�g mindig ugyanaz a szemetes:

sz�p nagy v�d�r, amiben diszperzit
volt: amolyan tizen�t literes.

Elgondolkozom n�hanapj�n,
hogy m�sok igazi kuk�t vettek!
Sz�nes tet�vel s ped�llal alj�n;
guszta, elm�s szerkezetet.

A mi�nk feh�r – ha lesik�ljuk
nem is b�d�s – �s tudom, hogy buta
a k�rd�s, de ha arra haszn�ljuk,
amire val�: minek a sz�p kuka?

Az okos ember sz�tt�rja kez�t:

Mi�rt kell m�sik hullad�kl�da?

Ebbe is belef�r sok szem�t…
Ak�rcsak az Orsz�gh�zba.

2006-11-30

Majd egyszer

Majd ha t�vozik bel�lem a l�lek,
akkor majd nyomdokaidba l�pek.
Most �gy �rzem, hi�baval� minden
eddigi er�fesz�t�sem.

2006-11-30

Gyermekkorunk

M�g olyan �rtatlanok voltunk
�s vid�mak,
mint a csipkebogy�t�l piros
bokor�gak.

Megsimogattak �s �rezt�k
a kezeket:

akkor m�g lehajoltak �rt�nk
az emberek.

Ma m�r a sok elm�lt �sz miatt
mirajtunk is rengeteg hegyes

t�ske maradt.

�s b�r elj�tsszuk ugyan, de nem
�rtj�k meg m�r soha, azokat

a csipkebokrokat.

2006-11-30

Alszik a kedves

�jf�lkor veszek egy l�legzetet,
majd a kulcs elfordul: a hideget,
s az �jt kiz�rom;

meg vele a s�t�tet is persze,
itt marad az �lmos szoba csendje
puha p�rn�mon.

A h�zban ismer�s koppan�sok:
halkan pattog� parkett�n j�rok,
m�g csepeg a csap
a f�rd�ben; el kellene z�rni,
de f�radt vagyok, nem fogja l�tni,

majd holnap, hacsak…

nem alszik a kedves.

De alszik… l�legzet�t hallgatom,
�rnyam lassan imbolyog a falon,
majd kattan csendben,
�s m�r szunnyad a l�mpa s a f�nye,
csendesen odab�jok mell�je:

fel ne �bredjen.

Alszik a kedvesem.

2006-12-04