J.M. Plunkett: Láttam éjfélkor a Napot

Pontban éjfélkor felemelkedett,

Mélyvörösen, vérfoltosan izzott,

Láttam az egyre növekvő Napot,

Ahogy úr lett a csillagok felett;

Lassú, karmazsin eső csepegett

Szívéből és a menny fejet hajtott;

S az éj lezuhant, akár egy halott,

És sírt, mikor a Nap megremegett.

Ó Nap, Ó Krisztus, vérző szívű Láng!

Feláldoztad értünk az Életed,

Halhatatlanná tetted, ínséget

Ne szenvedjünk, hogyha szólítanánk;

Földnek adtad zálogként a Mennyet

S minden szégyent elszenved glóriánk.

I Saw the Sun at Midnight

I saw the Sun at midnight, rising red,
Deep-hued yet glowing, heavy with the stain
Of blood-compassion, and I saw It gain
Swiftly in size and growing till It spread
Over the stars; the heavens bowed their head
As from Its heart slow dripped a crimson rain,
Then a great tremor shook It, as of pain --
The night fell, moaning, as It hung there dead.

O Sun, O Christ, O bleeding Heart of flame!
Thou givest Thine agony as our life's worth,
And makest it infinite, lest we have dearth
Of rights wherewith to call upon Thy Name;
Thou pawnest Heaven as a pledge for Earth
And for our glory sufferest all shame.