Mint betegágynál kialudt fáklyák,

úgy állnak itt körben a ciprusok;

Árnyukban egy bagoly fészket rakott,

És ékszer arcuk gyíkok mutatják.

Hol vörös láng gyúl a pipacs kelyhén,

Ott a piramis csendes termében

Egy ősi Szfinx bújik meg sötéten,

S zordon őrködik a Halál kertjén.

Ó! Földanya méhe oly édes és

Lágy ölében örök nyugalom van!

Ám neked édesebb a pihenés,

Ahol visszhang szól kék barlangokban,

Vagy hallatszik a vad hullámverés,

s hajók tűnnek el homály-habokban.

THE GRAVE OF SHELLEY

LIKE burnt-out torches by a sick man's bed

Gaunt cypress-trees stand round the sun-bleached stone;

Here doth the little night-owl make her throne,

And the slight lizard show his jewelled head.

And, where the chaliced poppies flame to red,

In the still chamber of yon pyramid

Surely some Old-World Sphinx lurks darkly hid,

Grim warder of this pleasaunce of the dead.

Ah! sweet indeed to rest within the womb

Of Earth, great mother of eternal sleep,

But sweeter far for thee a restless tomb

In the blue cavern of an echoing deep,

Or where the tall ships founder in the gloom

Against the rocks of some wave-shattered steep.