Arthur Hailey: Nagyfeszültség c. könyvéből az egyik vers

Ma barátra leltem
Vagy ő talált meg engem?
Sors ez, vagy véletlen?
Talán előre-rendelten
Kering két csillag más-más pályán,
A végtelenben messze árván,
s egyszer csak összefut?
Meg sose tudjuk. Sebaj!
Ösztönöm azt súgja,
Hogy barátságunk kútja
Nem merül ki,
de mélyül.
Sok minden látszik Benne,
Az embersége, kedve,
Szelleme, okossága,
Őszinte mosolya.

"Barát": e szó oly sok mindent jelent,
Hogy másoknak mit, nem tudom,
Az én számomra Őt,
Kit látni vágyom újra.
S a napokat számolom,
Míg újra láthatom.

Sinare utúvien meldo,
Var utúvierye ni?
Maranwe sina var er tulles?
Aquí apa-náminave
Atta eleni pelir wáre* tiessen
Palurinesse háya erdave
Ar mettasse omentar?
Ullume istalme. Ume angayasse!
Felmenya lussa nin
Sá nilmelmo ehtele
Lá nauva amparca
Mal cuinuva andave.
Séya ilqua tanome,
Manesserya*, alasserya,
Fearya, handasserya,
Téra cancalerya*.

"Meldo" Quetta sina quete rimba,
sá ya wáre atanennar, lá istan.
Meldo nin Erye ná,
Merin encenitas.
Ar onotuvan i rér,
Tenna encenuvan erye.

megj.:
* wára: más, másik. A gond ugye az, hogy egy homonima, a vára, wára, azt jelenti, hogy piszkos, mocskos. Én mindenesetre a vára szót használom a piszkos-ra, a wára szót pedig a másik-ra. Esetleg, ahogy az az elflingen fel is merült: attea? második, mint másik, akkor t.sz.: attie lenne.
* manesse: jóság, a mane (jó) + -sse (fn. képző)
* cancalerya: cancale: nevetés, a cancale-malina (nárcisz, lit.: sárga nevetés szóból). Persze lehetne: lalie*, vagy lalale* (lala- nevet)

Isildur szavai a gyűrűről

"Uryanes íre panyanen lepsinyanna, uryanes ve i yúla ar ustanes lepsinya, ar úmin ista sá lertuvan use i naicello apalúmesse. Mal sí íre técan, nicunes ar quí píceas, mal lá lehtanes vanesseryallo , var venweryallo. Sarmerya ya yessesse fainane ve i carne velca, né valcane ar siare lumnave cendaima. Tengwaryar nar Eldatengwar Ercassendoro, an Mordoresse lá haryante tengwar tambe moica tanwen. Intyan i lambe sina ná i More Nóreva lambe an úvanima ar naraca.
Mana ulca quétas lá istan mal técanyes sinome an umin mere huinerya tyaruva ilenyalie eryen. Quí mauya i corman tenya i úre Saurondo máron, tana né more nan uryane ve i náre ar nárenen sina qualne Sil-Cala*, mal ai quí i malta lautaina i sarme envinyatuva eryesse.
Inye, aimanen, lá merin sahta eryen narwe, er vanima ilye tanwín Saurondo. An erye melda órenyan mal tuvunes angaityanen."
*: Gil-Galad

”Izzott, ahogy az ujjamra húztam, izzott, mint a parázs, és égette az ujjamat, s nem tudtam, e fájdalomtól valaha is szabadulok-e. De most, ahogy írom ezt, már lehűlt, s mintha zsugorodnék, bár sem szépségéből, sem formájából nem veszített. Fölirata, mely kezdetben mint a veres láng virított, elhomályosult, s ma már alig olvasható. Betűi eregioni tünde-betűk, mert Mordorban ilyen kényes műhöz nincsenek betűik; a nyelvet azonban nem ismerem. A Fekete Föld nyelvének vélem, mert az csúf és bárdolatlan. Hogy mi gonoszat mond, nem tudom; de mindenesetre ide másolom, nehogy elhomályosulván feledésbe merüljön. A Gyűrűnek tán hiányzik Szauron kezének melege; az fekete volt, s mégis izzott, mint a tűz, s ettől pusztult el Gil-galad; ám meglehet, hogy az aranyat fölizzítván az írás is felújul rajta. Én, jómagam, nem kockáztatom meg, hogy ily módon kárt tegyek benne: Szauron valamennyi műve közül az egyetlen szépben. Mert drága a szívemnek, bár fájdalom árán vásároltam meg.”

Angwen: Az átkozott panasza

Idegenben nevelkedtem,
Rosszra fordult, bármit tettem;
Balvégzetem nem eresztett:
Bosszúm százszor célt tévesztett,
Szeretetem mindig ártott,
Öltem testvért és barátot,
Mindenem Morgothnak adtam,
Habár szívből megtagadtam,
Ha bújtam, ha hadakoztam,
Mindenképpen csak bajt hoztam,
S akárhányszor kezdtem újra,
Visszarántott sorsom súlya,
Nyomomban csak halál éledt:
Tűnj hát, múlj hát, átkos élet!

Kardom, te gyilkos, éjsötét,
Nem veted meg senki vérét,
Enyémtől se riadj vissza!--
Talán a föld majd beissza...

I marto nainië

Vára nóresse ner vea
Ilya ya carnen ahyanë raica
Úme lehta ni umbartinya
Illume mistanë atacarmenya
Melmenya hastanë ilqua voro
Qualtanen toron ar meldo
Ánen ilqua Moringotton
Nan lalanenyes órenyallo
Ai nurtanen, ai mahtanen
Illumë angayassë sahtanen
Ar írë atayasten ilqua
Nan-tuncë ni lunga umbartinya
Runyassen er i unqualë lohtanë
Á lesta, á auta, racco-cuivië!

Macilinya, le qualmo, lómimorë
Lá nattiral úqueno yár
Áva rucë yarinyallo
Aquí i cemen sucuvas…