J.M. Plunkett: Fehér hullámok a vízen

A víz fehér hulláma,

A fán arany levelek,

Akár Mananan leánya

A tengerből feljöttek.

A zöld hajtás és a virág,

A haboknak gyümölcse,

Tenger-otthonuk elhagyták,

Nem rejti sötét mélye.

Hívtátok őt és előbújt,

Világ szelei fújtak,

Mikor az érett gyümölcs hullt,,

S a virágok kinyíltak.

Előjött, mikor sírtatok,

Ó, föld teremtményei,

Zenét adtak s boldogságot

Sóhajotok hangjai.

Siratódalra érkezett,

Kik végzetről álmodtok,

Alusztok, s új álmotok lett,

Fényetek s virágotok.

White Waves on the Water

White waves on the water,
Gold leaves on the tree,
As Mananan's daughter
Arose from the sea.

The bud and the blossom,
The fruit of the foam
From Ocean's dark bosom
Arose, from her home.

She came at your calling,
O winds of the world,
When the ripe fruit was falling
And the flowers unfurled.

She came at your crying
O creatures of earth,
And the sound of your sighing
Made music and mirth.

She came at your keening
O dreamers of doom,
And your sleep had new dreaming
And splendour and bloom.